Lány kilenc parókával

Heute bin ich blond

Sophie huszonegy éves, életvidám lány. Alig kezdi el az egyetemi tanulmányait, amikor az élete fenekestül felfordul. Pár héttel egy csodálatos szexszel végződő szilveszteri buli után az egyetemista Sophie Ritternél (Lisa Tomaschewsky) mellhártyarákot diagnosztizálnak. Túlélési esélye az internet szerint 15%-ra tehető. Sophie családja és legjobb barátnője, Annabel (Karoline Teska) szerető támogatásával kórházba vonul, a kemoterápiától azonban kihullik a haja. A sorscsapást parókák segítségével éli túl, sőt a lány az egyes hajformákhoz különböző személyazonosságokat fejleszt ki. A megrázkódtatást követően Sophie úgy dönt, hogy az életet választja, az álmait, a boldogságot, a szerelmet. Nem várja meg, hogy a kemoterápiás kezeléstől kihulljon a haja, önmaga leborotválja azt, majd kilenc különböző színű és fazonú parókával fejezi ki a hangulatait. Kilenc Sophie veti bele magát az éjszakai Életbe, miközben Sophie csak egy van. "Kihullik a hajam! Nem tudok bulizni! Unatkozom! És még ezzel a hülye mellhártyarákkal is meg kell küzdenem!" A holland Sophie van der Stap önéletrajzi ihletésű, azonos című bestsellerét feldolgozó "Lány kilenc parókával" története több kérdést vet fel a mai rohanó világban. Vajon a paróka a felépülés, a teljes emberré válás szimbóluma? A film legjobb pillanatai azok, amikor a főszereplő, Sophie gondolatait halljuk, aki tényleg tud olyat mondani, ami ilyenkor igazán segíthet. Különösen a végén pörgő flashback-képsorozat melengeti meg az ember szívét: „ez mind valóság…” – foglalja össze Sophie a betegségének egy éve alatt összegyűlt benyomásait. Itt érezzük igazán át, hogy a főhős tényleg súlyos beteg volt egyszer, régen Hollandiában. Hiszen megtörtént esetet mutat be a film. Marc Rothemund német rendező nevéhez nem kisebb film fűződik, mint a Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel, 2005-ben szinte minden német díjat besöpört.